Közel hajolunk a jéghideg ablaktáblához; egyszerre csap meg a fagyos táj látványa és a radiátor forró levegője. Kinn fáznak és koplalnak a madarak. Az járhat a fejükben, hogy ők a lúzerek, akik nem mehettek el nyaralni délre, hanem helyben kell kibekkelniük a telet.

Egy marék energiadús eleséget most biztosan nem utasítanának vissza. Az Orpheus Állatvédő Egyesülettől megtudtuk, mi a teendő.

Az intenzív etetésre csak a zord fagy és összefüggő hótakaró esetén van szükség, ilyenkor a kis vendégeknek a megszokottnál is több energiára van szükségük - már az életben maradáshoz is.

Lehet szó vörösbegyről, aprócska cinkéről, feketerigóról és még sokféle kedves madárkáról, akik megtelepedhetnek a kertekben vagy akár az ablakokban, ha rendszeresen gondoskodunk az etetésükről.

Ha tudjuk, miért ne tegyük könnyebbé az életüket? Lássunk hozzá a madáretető készítéséhez! Egy kis gondoskodással segíthetünk a környezetünkben élő madárkáknak átvészelni a zord időszakot, amíg a természet vegetációja újra nem éled. Ennek több formája lehetséges:

Szórjunk étket az ablakpárkányra!

Ez a legegyszerűbb. Napi rendszerességgel megtehetjük, így a kis madarak odaszoknak enni az ablakunkhoz. Bentről ezáltal megfigyelhetjük az odaszálló állatokat közelről is. Ennek megtételéhez nem szükséges nyári - tavaszi előkészület sem. Gondot okozhat, ha emeletes házban lakunk, és az alsóbb szinteken élő (nem állatbarát) lakókat esetlegesen zavarja, ha bepiszkolják az állatok evés közben a lentebb lévő ablakokat (maghéjakkal, ürülékekkel). Kerüljük el minden esetben a konfrontációt, és inkább készítsünk komolyabb etetőt, ami nem az ablakok közelében van, és nem zavarja meg lakótársaink nyugalmát sem.

A legegyszerűbb madáretető

Eldobható üdítős flakonból is készíthetünk madáretetőt. Első lépésként az üveg szájára tekerjük vissza a kupakját, de úgy, hogy közben rácsíptetünk kötöző zsineget vagy drótot. A flakon testéből vágóeszközzel ajtóként funkcionáló nyílást vágunk. Ezen fognak be és kiszállni a madarak az etetőből, és itt töltjük be a táplálékot is. Miután megraktuk madáreleséggel a pár perc alatt elkészült etetőt, már tehetjük is ki a közeli bokorra vagy fára. Ha van rá lehetőségünk, készíthetünk egyszerre több ilyen eledeltartót is. Eldobható üdítős flakon van bőven, azok felhasználása hulladékcsökkentő alternatívaként is értelmezhető.
A kihelyezett eleségtartókat érdemes két - háromhetente ellenőrizni, eledellel utántölteni.

Madáretető építmények

"Komoly mérnöki" munkával (rajzokkal, tervekkel) is kezdhetjük a madáretető készítését. Miután megálmodtuk, hogy hogyan nézzen ki álmaink etetője, vessük papírra terveinket. Számoljuk ki az anyagok fajtánkénti mennyiségeit, majd szerezzük be a hozzávalókat (új vagy régi faanyagokból is összeválogathatjuk). Miután kiszabtuk a fő elemeket, nem marad más hátra, mint azok összeszerelése. Ha készen van a madáretető, eleséggel feltöltjük, és kihelyezzük lakókörnyezetünk fáira, bokraira.

Ha kertek alján (fákon vagy bokrokban) helyezzük ki az etetőt vagy toronyházak ablakaiba - erkélyeibe kerül is ki az eledeltartó, minden esetben ügyelni kell arra, hogy lehetőleg szélvédett helyen kapjon végleges helyet. Az etetőt ne tegyük ki túl alacsonyra, hogy egy kóbor macska vagy a házi kedvenc semmiképpen se érhesse el az etetőt (mint tudjuk, a macskák a madarakra veszélyes ragadozók).

Mit rakjunk az etetőbe?

Olajos magvak (napraforgó, tökmag), kalászos termések (búzaszemek, kukoricadara) rendszeresen kerülhetnek az eledeltartókba. Az eleség sose kerüljön a hóba, mindig olyan helyre kell tenni, ahol szárazon marad. Energiában gazdag (és kedvelt) még az adagolt, nyers szalonnacsík is.

A madáretető készítési procedúra lehet közös hétvégi, családi program vagy csoportos foglalkozás is. Fontos, hogy gyerekek felnőtt jelenléte nélkül veszélyes szerszámokkal (fúróval, fűrésszel, kalapáccsal) ne dolgozzanak, mert maradandó sérüléseket okozhatnak maguk és társaik bánatára. Magasba való madáretető kihelyezést is bízzuk felnőttekre.

Jó barkácsolást és sok-sok tollas barátot kívánunk mindenkinek!